Már az országban is ismerik a Kézműves Örökség Egyesületet

A Kézműves Örökség Egyesület 2005. óta része a város életének. Számtalan programmal, táborral, szakkörrel örvendeztetnek meg bennünket azóta. Az elmúlt években azonban már országos ismertségre is szert tettek, köszönhetően például a kunhímzés területén elért eredményeiknek, sikereiknek. Számtalan helyre hívták, és hívják őket a következő hónapokban is, hogy tudásukat megosszák, átadják a jövő generációjának is. Telephelyük már évek óta az Almásy út 19. szám alatt található, viszont az épületre alaposan ráfér a felújítás. Ebbe vágtak most bele, de hosszú folyamat lesz, mire elképzeléseik szerint méltó helyet alakítanak ki maguknak. A Kézművesház felújításáról, és terveikről kérdeztük az egyesület elnökét Bán Andrea néprajzkutatót.

Hogyan, és miből vágtatok bele a Kézművesház felújításába, és milyen terveitek vannak vele?

Az épület nem a sajátunk, az önkormányzattól béreljük, ezért először tulajdonosi hozzájárulást kellett kérnünk az épület felújításához, amit természetesen meg is kaptunk. Önerőből sajnos nem tudjuk ezt finanszírozni, a Csoóri Sándor Alaphoz nyújtottunk be egy pályázatot. A terv akkor az volt, hogy mintegy 10 millió forintból nyílászárókat cserélünk, a homlokzatot újítjuk fel, és fűtés korszerűsítést hajtunk végre. Az igényelt összeget azonban nem kaptuk meg teljes egészében, ahogy sokan mások sem, ezért most csak a nyílászárók cseréjét, festését tudjuk megvalósítani, valamint villanypaneles mozgatható fűtőtestet vásároltunk. Ez azonban nem oldja meg a téli hónapokban a problémánkat.

A fűtéskorszerűsítés lesz a következő lépés

Eddig cserépkályhával tudtuk bemelegíteni a nagy foglalkoztató termünket, de kellene fűtés a mosdóba, konyhába is. Ezért a következő körben mindenképpen a fűtéskorszerűsítésre kell fókuszálnunk, és persze jó lenne az egész 200 m² alapterületű házat kívül-belül felújítani. Terveink, álmaink vannak bőven. Nagyon szeretnénk külön szobát kialakítani a kosárfonóknak, bőrözőknek, a nagy foglalkoztatónk csak a szövőké lenne. Régi vágyunk egy különálló kiállítóhelyiség, na meg egy kézművestermék bolt. Ehhez az udvart is rendbe kell tenni, a lépcsőt felújítani, és még lehetne sorolni. Ehhez persze támogatókra is szükségünk lesz, de nagyon bízunk, hogy egyszer végre sikerül.

A Kézműves Ház akkor az igazi, ha élet is van benne. Programokra is nyertetek pénzt?

Természetesen szakkörök beindítására is pályáztunk a Csoóri Sándor Alaphoz, így indulhatott útjára a kosárfonó szakkörünk, a szövőszakkör mellett. Ehhez csatlakoztak már a rutinos kosárfonóink, és sok kezdő is jelentkezett, akik most fogják elsajátítani a fortélyokat. Heti rendszerességgel szombatonként jönnek össze, és Takács Magdolna vezetésével hajlítgatják a vesszőket. Táborosi Petivel pedig többször beszéltünk már arról, hogy milyen jó lenne egy bőrös szakkör. A Csoóri Alapnak köszönhetően most ezt is be tudtuk indítani, így most sámán dobok készülnek a műhelyben, de számtalan más lehetőség is van a bőrözés világában, mint tarsoly, vagy ékszer, ezeket sem szeretnénk kihagyni. Hímzőszakkörünk is lesz, de azt már hímző táborral együtt fogjuk megvalósítani.

Hímzőtábor, ezúttal Kunhegyesen

Ha már a tábort említetted, akkor arról is ejtsünk néhány szót!

A hímzőtáborunk Törökszentmiklósról indult tavaly előtt. Akkor sikerült összefognunk a nagykunsági, és vajdasági civileken keresztül a hímzőket, számtalan városból. Idén már harmadjára rendezzük meg. Tavaly Kisújszálláson tartottuk, idén pedig Kunhegyesen lesz. Érkeznek Moravicáról, Zentáról, a kun településekről, és már a feketicsiek is becsatlakoznak idén. Most a nagykunsági színes szűcshímzéssel foglalkozunk, jövőre a szűrhímzéssel, utána pedig következik a nagykunsági csipke. De a mostani táborban egy kazahsztáni ismerősöm bemutatja a horgolótűs hímzést, érkezik egy 80 éves néni, aki a szalmahímzéssel ismertet meg bennünket, és leutaznak hozzánk Karádról is interaktív bemutatóra. Gasztronómiai napot is tartunk a kunsági, vajdasági települések értéktáraiba bekerült ételeken keresztül.

Az elmondottakból az tűnik ki, hogy már nem feltétlen Törökszentmiklós a központ az egyesület életében. És mi az, amire most nagyon büszkék vagytok?

Igen, valóban kiléptünk a városból, országosan nagyon sok helyre eljutunk, mivel a tagjaink sem csak törökszentmiklósiak. De pont ennek köszönhetően a Nagykunság kézművességének igen széles spektrumát tudjuk bemutatni. Viszont Törökszentmiklóson is vagyunk, például a hagyományos adventi, húsvéti programjaink nem maradhatnak el, és a már említett szakkörök sem. Amire pedig nagyon büszkék vagyunk, hogy az első törökszentmiklósi hímző táborban a kunhímzésen keresztül megtervezett kollekciónk be lett mutatva a Budai Várban, kiállították a Békéscsabán az Országos Textiles Konferencián, és most minősíttetjük, ennek eredménye is hamarosan kiderül. Ezen kívül most van szerkesztés alatt, áprilisban kerül nyomdába a kunhímzés mintakincsét feldolgozó II. gyűjteményes kiadványunk, ahol már a motívumokat használati, dísztárgyak, ruhák, kiegészítőkre szerkesztettük és ajánljuk. Ugyan úgy, mint az első mintagyűjtemény, ez is egy közös munka eredménye lesz, ahol is a kunhímző közösségünk tagjaival együtt készítjük. Lektorunk és szakmai tanácsadónk ez úttal is Dr. V. Szathmári Ibolya Néprajzkutató.