2024.06.18.
CivilekHírekKultúra

Törökszentmiklós 300 Táncjáték

Augusztus első hétvégéjén végre megvalósult mindaz, melyet az „Ezerjó” Művészeti Egyesület, és az „Ezerjó Szentmiklós Néptáncegyüttes már majdnem 3 éve terveznek, 12 éve álmodnak, és néhány hét alatt kiviteleztek. Ez a Törökszentmiklós 300 Táncjáték, melyben közel 400 közreműködő jóvoltából színpadon is láthattuk városunk, Törökszentmiklós 300 éves múltját. Díszletek készültek, bevonták a Bürkös Zenekar, és a Szűcsék Bandája (moldvai zenészek) mellett Tekse Patrik Sándor citerást, a Törökszentmiklósi Népdalkört, a Salve Regina kórust, és a helyi könnyűzenei élet tagjait. Utóbbiak – mintegy 30 zenész, énekes – előadásában, most volt először hallható a Mi dalunk, ami szintén a város 300 éves évfordulójára készült. Az ötletgazda Molnár Sándor /Miklós TV/ volt, a szöveget, és a zenét Stelli Péter írta, melyet sok-sok helyi zenész, énekes játszott, és énekelt fel. Természetesen nem maradhatott ki Kálmán Lala zenéje a Város dala sem, mely végig kísérte az egész emlékévet. Helytörténeti szempontból is utánajártak 300 éves történelmünknek. Galsi Zoltán helytörténet kutató, Csőke Tibor helyismereti könyvtáros, Héja László a Butyka Béla Helytörténeti Gyűjtemény vezetője segítették a főrendező koreográfust, Szilágyi Eriket. A rendező főmunkatársa Csík Csaba Krisztián szinkronszínész, szinkronrendező lett. Az előadás narrátora is ő volt. A koreográfusok: Antal Dóra, Antal Roland, Bartyik Tímea, Körmös Enikő, Szilágyi Erik, nh. Gaál András, Szalavári Anna, Tímár Sándor voltak. Részt vett, és komoly szerepet vállalt a produkcióban a Tisza táncegyüttes Szolnokról, a Kabai Mennykő Néptáncegyüttes, és a Korda Vince Alapfokú Művészeti Iskola növendékei is. Az előadást megelőzően heteken keresztül szó szerint éjjel nappal próbáltak. Ez igaz volt az „Ezerjó” legfiatalabb táncosaira is. Mindez pedig nem jöhetett volna létre a szülők segítsége nélkül. Nem ejtettünk még szót a sok-sok viseletről, a színpadépítésről, logisztikáról, de a helyszínről sem. A SZEM-MA Tanya, azon belül pedig Matykó Sándor és családja volt az, akik mindenben segítették a produkció létrejöttét, már a rendezvény előtt is egy héttel. A táncjáték fő támogatója Törökszentmiklós Városi Önkormányzat volt. Így valósulhatott meg a 2*1 órás műsor, 12 koreográfiával, a 300 négyzetméteres színpadon, amely méltó módon emlékezett meg a 300 éves történelmünkről, kisebb-nagyobb várostörténeti eseményt mutatva be prózával, /Münz András, és Darvasi László/ énekkel, zenével és természetesen tánccal. És mindez milyen nyomot hagyott a résztvevőkben? Most erre voltunk kíváncsiak.

Szilágyi Erik /főrendező-koreográfus/ A „Törökszentmiklós 300 Táncjáték” számomra a tiszteletadást jelenti, az elődeinkre való emlékezést és azt, ahogy mi táncosok a múltat egyesítettük a jelennel. Az elmúlt 300 évet táncoltuk el a színpadon, de ahhoz, hogy a színpadra állhassunk nem csak táncolnunk kellett Rengeteg problémát oldottunk meg közösen, saját erőből. Sokat nevettünk, sírtunk, aggódtunk, örültünk, izgultunk, de tudtuk, hogy ez a fellépés nem csak koreográfiák egymásutánja lesz, hanem maga a történelem. Történelemet meséltünk és táncoltunk el, úgy hogy közben történelmet írtunk Törökszentmiklóson!

Bartyik Tímea, /művészeti vezető-társ koreográfus/ Körmös Enikő /művészeti asszisztens-társ koreográfus/ :A táncjátékra való felkészülési időszak elég mozgalmas és emberpróbáló volt mindkettőnk számára. Ekkora produkcióban való részvétel, mint táncos, mint próbavezető és koreográfus egy hatalmas mérföldkő volt a pályafutásunkban. A táncosok és a koreográfiák mellett mi feleltünk a viseletekért és segítséget nyújtottunk a díszletek építésében. Július 25-vel induló tereprendezés során is próbáltuk kivenni a részünket, de ez igazából férfimunka volt. A felkészülési folyamat alatt szerencsére a tábori programok és a táborok menetrendjét is sikerült a leghatékonyabban összeállítani. A munkafolyamat elején kialakult közöttünk a megfelelő összhang, ami nagyban elősegítette a gördülékeny és hatékony munkát. Természetesen a szakmai segítők és a táncosok támogatása, kitartó munkája nélkül ez az egész nem jöhetett volna létre, ezért ezúton is szeretnénk megköszönni minden egyes táncosnak, résztvevőnek és segítőnek az áldozatos munkáját. A gyerekekkel és felnőttekkel is könnyen tudtunk együtt dolgozni, a legkisebbek is igyekeztek felnőni a feladathoz. Mind a kettőnknek hatalmas nagy elismerés volt, hogy a „300” színpadán egy ekkora produkcióban debütálhatott az első önálló koreográfiánk. Összességében örülünk annak. hogy ténylegesen több ezer emberhez el tudtuk juttatni a hagyományról alkotott képünket és ezt a teljesen egyedülálló történelmi táncjátékot.

Csernei Csaba / szakmai segítő/: Lassan 10 éve, hogy a néptánc az életem része lett. Mikor általános iskolába jártam nem gondoltam volna, hogy egyszer egy olyan nagyszabású műsorba szerepelhetek, mint amilyen a 300 Táncjáték volt, nemhogy a háttérmunkában is részt vehessek. Július 25.-én kezdtük meg a konkrét megvalósítást, mely főleg férfierőt igényelt, de a lányok is kivették a részüket mindebből. Ilyen volt a tereprendezés és a tánctér kialakítása is. Még ezen a héten felállítottuk a nagy fehér sátrainkat is és be is rendeztük öltözőnek őket. Ezután következtek a próbák, sok esetben késő estig. Táncosként ezt az egész műsort hatalmas vissza nem térő élmény volt megélni belülről.. Igazából évek óta erre készültünk. Az egész Együttes és mindenki próbálta hozni a maga legjobb formáját tánc és színpadi előadásmód szempontjából is. A vendég Együttesekkel új barátságokat köthettünk, és közöttünk is még erősebben kialakult, hogy milyen igazán „Ezerjósnak” lenni. Mindenkinek hálás vagyok, hogy ez a műsor így összejött és azért is, hogy szerepelhettem benne. Külön köszönet az oktatóinknak, akik tartották bennünk a lelket és támogattak minket. Nélkülük ez az egész nem jöhetett volna létre. „Előre csak előre…”

Benedek László /oktató, koreográfiai asszisztens/:  A 300-as felkészülés számomra egy fejlődés. Nehéz volt megtanulni azt, hogyan is kell megtanítani a táncot egy 13 évesnek, majd egy órával később az 50 évesnek. Rengeteg tapasztalatszerzést, táncbeli életérzést nyújtott a felkészülés, és a két előadás is.

Szilágyiné Polgár Anita /együttesvezető/: Még mindig a hatása alatt vagyok, mindannak amit átéltem a színpadon kívül és belül egyaránt. Ahogy Erik is utalt rá, a látható produkció nem jöhetett volna létre a sokszor láthatatlan segítők, támogatók, szervezők és nem utolsó sorban a nézők nélkül.   Köszönjük mindenkinek, aki gondolattal, szóval vagy tettel segítette a műsort!

Teljes gálaműsor

Szecsei Veronika

Szóljon hozzá!