Gálaműsor a Miénk itt a Ház jegyében
2026. április 19. | Törökszentmiklós, Ipolyi Közművelődési Központ
Ritkán adódik olyan este, amikor egy város kulturális élete egyetlen helyen, egyetlen műsorban mutatkozik meg a maga teljes gazdagságában. A törökszentmiklósi Ipolyi Közművelődési Központ 2026. április 19-én pontosan ezt kínálta: a Miénk a Ház gálaműsor keretében a helyi közösség számos csoportja, együttese és köre lépett közönség elé, hogy megmutassa mindazt, amit egész évben szorgalmasan épített, tanult és alkotott.
A zsúfolásig megtelt terem önmagában is üzenet volt: a törökszentmiklósiak igenis kíváncsiak egymásra, büszkék a helyi tehetségekre, és szívesen töltik együtt az estéiket.
Az est megnyitója
A gálaműsort a Miklós Néptáncegyüttes ünnepi bevonulása nyitotta, megadva az est alaphangját. A köszöntőt Medgyessy Klára intézményvezető mondta, aki szavaiban méltatta az együttesek és szakköri tagok kitartó munkáját, valamint az intézmény küldetését: közösséget teremteni, kultúrát ápolni, és teret adni minden generációnak. Szintén köszöntőt mondott Szabó Ferencné Kontos Mária nyugalmazott igazgató, akinek személye és jelenléte az est folytonosságát és az intézmény mély gyökereit jelképezte.
I. Felvonás – Tánc, mozgás, fegyelem
Az első felvonás a mozgásművészetek jegyében telt, és egymást váltó előadások sorozata bizonyította, milyen sokszínű lehet az emberi test kifejezőereje.
A Júlia klasszikus balett haladó csoportjának növendékei kétszer is felléptek az első felvonásban – első alkalommal önállóan, majd a műsor folyamán ismét színpadra léptek, ezúttal a balett minden finomságát és erejét megmutatva a közönségnek. A precízen kivitelezett mozdulatok, a tartás és a zenével való összhang jól tükrözte, mennyi munka áll egy-egy ilyen produkció mögött.
A Miklós Néptáncegyüttes ifjúsági és kis csoportjának növendékei a magyar néptánchagyomány elevenségét hozták el a színpadra. A fiatal táncosok lendülete és természetessége minden bizonnyal sok nézőt megfogott – ők azok, akikre a hagyomány továbbörökítése vár.
A Senior örömtánc csoport fellépése az est egyik legmelegebb fogadtatást kapó pillanata volt. Bizonyítva, hogy a tánc nem korosztályhoz kötött, hanem az öröm és a közösség egyetemes nyelve.
Az I. felvonást a Shotokan Karate Klub bemutatója zárta – a precizitás, a fegyelem és a koncentráció látványos ötvözete, amely nemcsak a sport iránt érdeklődőket nyűgözte le, hanem mindenkit, aki nagyra értékeli az emberi teljesítményt.
A szünetben a közönség nem csak pihenhetett, hanem alkotásokkal is találkozhatott: a foyer és a kiállítótér három helyi csoport munkáit mutatta be. A Szentmiklósi Fények Fotóklub képei a város és környékének szépségeit örökítették meg, míg a Foltozgatók Foltvarrók Klub és a „Folton-Folt” Foltvarrók Baráti Köre kézimunka-kiállítása a népi iparművészet szeretetéről és a kézügyesség csodáiról tanúskodott. A kiállítások egész este látogathatók voltak, és sokan hosszasan időztek el egy-egy alkotás előtt.
II. Felvonás – Zene, dal, színjátszás
Ha az első felvonás a test nyelvén szólt, a második a hang és a lélek birodalmába kalauzolta a nézőket.
A Sanctonicolaum kórus megnyitója után a kórus és a Törökszentmiklósi Népdalkör közös műsora következett – két együttes, egy hang. Az összehangolt előadás jól mutatta, hogy a helyi zenei élet nemcsak gazdag, de együttműködésre is képes.
A Vadrózsák Citera Együttes és a Rózsafa citerások fellépése különleges hangulatot teremtett: a citera hangja – ez a régi, mégis időtlen hangszer – sok nézőt emlékeztetett gyerekkori élményekre, falusi estékre, a hagyomány melegségére. A két csoport, kiegészülve a Felnőtt citeraszakkörrel, közös műsorban is bemutatkozott, amelynek összehangoltsága és szépsége az est egyik kiemelkedő pillanata volt.
A Törökszentmiklósi Népdalkör önálló műsora után ismét közös produkcióra került sor: a Népdalkör és a Vadrózsák Citeraegyüttes együtt adta elő műsorát, a dal és a citera harmonikus találkozásában.
Az estet a Zsigray Színjátszó Kör előadása koronázta meg, amely nemcsak lezárta, hanem valódi csúcspontjává is tette a gálát. A színjátszás mindig különleges helyet foglal el a közösségi kultúrában: tükröt tart, érzelmeket szabadít fel, és emlékeztet arra, hogy az emberi történetek mindannyiunké.
