2024.03.04.
CímlapCivilekHírek

90. születésnapja alkalmából Markót Imre polgármester is köszöntötte Jusztina nénit

90. születésnapja alkalmából Markót Imre polgármester is köszöntötte Jusztina nénit és nagy szeretettel adta át a névre szóló Emléklapot és ajándékcsomagot. Tombor Józsefné, Nagy Jusztina 1933. július 24-én született Törökszentmiklóson, szüleivel Óballán laktak az Öreg soron, a mai Fő utcán, akik földművesek voltak. Ahogy mesélte nagyon szép gyermekkora volt, addig volt boldog élete, míg gyermek volt, míg otthon volt. Ott nőtt fel a Tisza mellett, de a folyóba bizony nem mert bemenni, mint a többiek, csak akkor mert átsétálni rajta amikor befagyott. Óballáról verset is írt, amit el is mondott az Óballai Falunapon: „A kanyargó Tisza partján, Óballa. Nem volt az nagyváros, csak három utcasor. Pici házak szobáiban nem égett más, csak gyertya és lámpafény. De az a kis falu oly drága Énnekem, ott ahol olyan szép volt a gyermeki életem….” – idézte saját versét Jusztina néni. Nagyon szereti a verseket, többet is írt, melyeket a mai napig hibátlanul el tud szavalni, mint legutóbb a családi köszöntéskor. 4-en voltak testvérek, 2 bátyja és 1 nővére után ő volt a legkisebb.

Általános iskolába, 4. osztályig Törökszentmiklóson a Református Iskolába járt, utána Óballán végezte el a 8 általánost. Évekig segített a földeken, otthon az állatok körül, de úgy érezte, hogy valami mást szeretne csinálni. Budapestre ment, ahol az újpesti Csecsemő Otthon Gondozónői Iskolában végzett 1954-ben. A Lámpagyár Bölcsődéjében kezdte munkáját. Majd hazaköltözött Törökszentmiklósra, a 2. számú Bölcsödében dolgozott, egy ideig vezetőként is. Közben a szerelem is megtalálta Tombor József személyében, akivel 1955. október 8-án házasodtak össze. Sokáig, az alvégen a Szent László utcában éltek, ahol elmondása szerint még a levegő is más.

Több, mint 10 éve megözvegyült, sajnos egyetlen lányuk is hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt néhány éve. A boldogságot az unokája jelenti számára, aki gyakran látogatja, akit anyja helyett anyjaként szeret. Ahogy elmondta: sok mindenen keresztül ment élete során, boldogságból keveset adott számára az Isten, mindig alkalmazkodnia kellett a megpróbáltatásokhoz, de ahogy gondolatait zárta: „Mégis muszáj élni addig, amíg el nem jön az idő, amíg a Jó isten nem szólít el bennünket.”

Isten éltesse még nagyon sokáig erőben, egészségben, szeretetben!

Szóljon hozzá!