Zanshin = tökéletes befejezés
Törökszentmiklóson közel 40 éve vetette meg lábát a karate, akkor még nem önálló egyesületként. 1998-ban alakult meg a Zanshin Shotokan Karate Egyesület, mely jelenleg is a JKA Karate Szövetség tagszervezete. Mindenféle reklám nélkül, ennek ellenére stabilan, megbízható háttérrel működnek azóta is. A karate pedig nem csak sport – emelte ki beszélgetésünk alatt az egyesület elnöke, Pozderka Zoltán, hanem folyamatos fejlődés és tanulás a harcművészet terén, másrészt személyiségfejlesztés. Az edzések megtanítanak a test és szellem teljes ellenőrzésére, tiszteletre önmagunk és mások felé, és segít saját gyengeségeink, határaink átlépésében. Interjúalanyunk – Pozderka Zoltán – 16 évesen választotta ezt a sportágat, amit azóta is folyamatosan tanul, 4. dan feketeöves mester.
Ha azt kérdezem, hogy mi a különlegessége az egyesületnek, akkor mit válaszolsz?
Mindenképpen az, hogy három, más-más sportághoz tartozó szakosztállyal működünk. Van egy vívó szakosztályunk, Pozderka Imre vezetésével, egy shotokan karate szakosztályunk, és kuriózumként egy túra szakosztályunk. Látszatra különböző, de a küzdő szellem mind a háromhoz elengedhetetlen, ezért egységben működünk. Erre a legjobb példa az edzőtáboraink. Cserépfalu a fő központunk. (Bükk-vidék középső része – szerk.) Itt tartjuk a saját edzőtáborainkat, vívók, karatékák közösen.
Az erőnléti edzéseket, reggeli futásokat együtt végezzük, és a szakmai részek vannak szétbontva. Túrázni is szoktunk menni a táborok alatt, szintén közösen, sőt ehhez a szülők is szoktak csatlakozni. De arra is adunk lehetőséget, hogy belekóstoljanak a másik sportágba. Az ügyességi, fejlesztő játékok alkalmával persze van a két csapat közt rivalizálás, hogy ki a jobb, de ez csak összekovácsolja őket. A vívás is küzdősport, csak ott „fegyver” van a sportoló kezében. És lehet pont ezért, gondolkoztunk is már egy negyedik szakosztály beindításán, ez az Iaidó lenne, ami annyit tesz: a kard kirántásának a művészete. Igény lenne rá, csak még a kivitelezést kell megoldanunk.
Kinek ajánlod a karatét, hány éves kortól érdemes foglalkozni vele, és mekkora a jelenlegi létszám?
Mivel ez nem csak egy sport, hanem életforma, soha nem lehetsz elég öreg a gyakorlásához, és ez a kezdésre is igaz. 4 éves kortól már várjuk a gyerekeket, de a jelenlegi legidősebb karatékánk már közel 60 éves. Most több a felnőtt és a kamasz, gyerekek kevesebben vannak. Összességében 25-30 fő között mozog az állandó tagságunk.
Szerinted mi az oka annak, hogy most kevesebb a gyermek sportolód?
Számtalan tényező közre játszhat ebben, de talán az egyik ok a szülők óvó-féltő neveléséből is adódik, és a felgyorsult multitasking életmódnak, ami a gyerekeket is jellemzi. Ilyen körülmények mellett valóban nehéz csak egy dologra koncentrálni edzés közben, és a kötött szabályrendszereknek megfelelni. Pedig az általános iskola első osztálya előtt kimondottan ajánlani szoktuk azoknak a gyerekeknek, akik túlmozgásosak. Pont azért, hogy hozzászokjanak a forma gyakorlatok alatt a monotonitáshoz. Tény hogy nagyon sokszor, rengetegszer kell ugyanazt a mozdulatot végrehajtani, de ezzel egy olyan erőnlétet, és egyben előéletet is adunk a gyerekeknek, amit később felnőttkorban is nagyon jól tudnak majd kamatoztatni. Arra tanít bennünket a karate, hogy mindent tökéletesen fejezzünk be, és készek álljunk a következő folyamat elkezdésére. Legyen ez munka, beszélgetés, rendrakás. Ezt nagyon nehéz teljesíteni, ezt tanuljuk folyamatosan, és ezt próbáljuk átültetni a saját életünkbe.
A versenyekkel hogy álltok?
Vannak kisebb, kezdő utánpótlás versenyek, de itt vigyázni kell arra, hogy el ne vegye a kedvét a sportolónak az egésztől. Ezért van az, hogy 3-4 év gyakorlásra van szükség az első verseny előtt, mert meg kell rá érnie a sportolónak, hogy méltó módon helyt tudjon állni. Ami viszont most nagy büszkeség számunkra, hogy olimpiai sportág lett a karate. A kérdésre válaszolva, igen járunk versenyekre, részt veszünk a magyar bajnokságban, utazunk Pásztóra, Balassagyarmatra. Több nemzetközi táborban is ott vagyunk, ahol japán nagymesterektől tanulhatunk. Emellett vizsgáznak is sportolóink, de nagyon fontos, hogy egy-egy dan vizsga között évek telnek el.
A túraszakosztály hogyan épült be az egyesület életébe?
Tulajdonképpen 15-16 évvel ezelőtt indítottuk útjára, ugyanis a vizsgákra való felkészülés kötelező elemévé tettem egy teljesítménytúrát. Ebből nőtte ki magát, és mára már a vívók, barátok, sportolóink családtagjai, fiatalok, nyugdíjasok egyaránt csatlakoznak hozzá. Többnyire teljesítménytúrákon veszünk részt, de mivel kibővült a résztvevők palettája, ezért sima túrákat is szervezünk mondhatjuk, hogy minden évszakban. Szervezett túrákra megyünk, ahol akár 2-3 ezren is részt vesznek. Ide is várunk mindenkit szeretettel, aki szeretné magát kipróbálni a hegyekben 26-48 km közötti távokon. Ezt már nemzetközivé bővítettük, a Tátra kötél nélkül is biztonságosan megmászható csúcsaival.
Szecsei Veronika
