„Azt szeretném, hogy táncoljanak velem!”

Fiatalon, 17 évesen a szerelem hozta Törökszentmiklósra Győrfi Dalmát, és utána hamarosan megalakult a Dalma Dance Club. Igaz, akkor még nem pont ezen a néven. Azóta azonban már eltelt 25 év. Legelső óráján 5 gyerkőc jelent meg, mára mintegy 1500 fiatalt tanítanak szerte az országban, közel 70 településen a Dalma Dance Club égisze alatt. És ezt a 25 évet ünneplik május 21 – én Szolnokon, egy különleges gála keretében. Hogyan indult el, milyen út vezetett idáig, és mi a cél, mindezt magától Dalmától kérdeztük meg.

Nagyon sokan ismernek itt téged, de azt kevesen tudják honnan hová jutottál. Mi az amit szívesen elárulnál magadról?

Nagyon büszke székely lány vagyok, Székelykereszttúron éltünk a szüleimmel, akik úgy döntöttek, hogy a jobb élet reményében Magyarországra költözünk. Így kerültünk Szolnok megyébe. Gyerekkoromban tornász általános iskolába jártam, és román színekben versenyeztem is, de már akkor is nagyon sokat táncoltam. Tulajdonképpen 6 éves korom óta koreografálok, fellépek. Amikor Magyarországra költöztünk anyagi okai voltak annak, hogy nem folytattam tovább a tornát, a tánc viszont maradt. Autodidakta módon is tanultam, de persze minden lehetőséget megragadtam, ahol lehetett táncolni, mozogni. Így az aerobikkal is megismerkedtem. A legelső végzettségem pedig nem is kötődik a tánchoz, hiszen mérnökként diplomáztam, és utána kezdtem el a pedagógiát, és a táncot is komolyabban tanulni. Ennek köszönhetően tanító, és táncpedagógus is vagyok.

Mikor, hogyan alakult meg a Dalma Dance Club?

Napra pontosan nem emlékszem, de 1998 márciusában alakult meg, melynek előzménye, hogy egy galambász bálon léptem fel, természetesen táncoltam. Ekkor látott meg bennem valamit Tar Ernő népművelő, és tette fel azt a kérdést, hogy nem szeretnék-e táncot tanítani a fiataloknak a Művelődési Házban. Természetesen rábólintottam. A tornász múltam, és az aerobik mellett még nem is ezen a néven indultunk, hanem Dalma FAD, azaz Dalma Fitness Aerobik Dance. Szintén Ernő mondta, hogy ez így túl hosszú. Mondtam, hogy akkor legyen Dalma Dance Klub, de legyen vagányabb, és írjuk c – vel, Így született meg a ma is használt nevünk.

Arra is emlékszem, hogy az első órámon 5, szerintem eltévedt gyerkőc jelent meg, de a második órámon már 25 – en voltak, ami óráról órára emelkedett. Ekkor jöttem rá, hogy a táncos vonalat sokkal jobban szeretem, és kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Én is tanultam, tánciskolákba jártam minden fele, és rengeteget gyakoroltam.

Mi változott a hozzáállásodban az elmúlt 25 év alatt?

Hobbinak indult az egész, szerettem volna átadni mindazt a gyerekeknek, amit én már megtanultam. De nem csak átadni, hanem azt akartam, hogy táncoljanak velem! Persze egyedül is sokat voltam színpadon, versenyeztem, vagy éppen háttértáncosként léptem fel. De ez most is így van. Én velük együtt élek, mozdulok, táncolok. Amikor elkezdtem, egyáltalán nem gondoltam, hogy ez lesz az életem. Meg is kérdezték, hogy meddig akarom én ezt csinálni, és azt válaszoltam, hogy ha bírom, akkor talán 30 – 35 éves koromig. Ez így 25 év távlatából már mulatságos. De ez a „hobbi” az egész életemet meghatározta.

Többször hangsúlyoztad, hogy hobbiként gondoltál rá, de mára országosan is jegyeznek benneteket, szép sikereket értek el versenyeken. Valahogy csak elkezdődött ez a része is?

Igen, szerelemből indult, de együtt fejlődtem, fejlődtünk a gyerekekkel. És egyszer csak versenyre hívtak bennünket. Most már ott tartunk, hogy saját versenyeket szervezünk, és hozzánk jönnek. Van, amikor 15 – 20 egyesület táncosai versenyeznek nálunk. A legfontosabbnak azt tartom, hogy legyen mindig valami új célja az iskolának. Így tudunk fejlődni, és ebben a versenyzés segít. Így már nagyon sok nemzetközi bajnokságon is részt vettünk. Horvátországban Olaszországban, Bulgáriában, Montenegróban, Szerbiában, Erdélyben is jártunk már. Így az egyik törökszentmiklósi csapatunk is volt már EB bajnok.

Hogyan ünnepelitek a 25 évet?

Május 21- én Szolnokon lesz a 25 éves jubileumi gálánk, amit 3 órásra, és nagyon különlegesre tervezünk. Mega produkciókkal készülünk rá már több hónapja. Lesz olyan koreográfiánk, ahol több mint 200 táncos szerepel egyszerre. Fellépnek tanáraink, régi tanítványok, van aki külföldről jön haza, anya-lánya, nagymama-unoka, apa-lánya táncok is lesznek, valószínűleg ezek lesznek a legmeghatóbb pillanatok. Tulajdonképpen táncban feldolgozzuk a 25 évet.

Mire vagy a legbüszkébb?

Nagyon büszke vagyok arra, hogy az első tanítványaim közül sokan nálam dolgoznak, a Dalma Dance Club csapatában. Innen Törökszentmiklósról az egyik legfőbb támaszom, Szekeres Andrea, de szintén a legelsők között volt Líbor Nikolett, Mészáros Judit, Kovács Barbara és bár már nem dolgozik nálunk, de még mai napig készít fel gálára gyerekeket Kovács Zoltán. És ők nem csak a munkatársaim, hanem nagyon szoros kapcsolatot ápolunk. Ez szerintem egy óriási dolog, és hálás is vagyok nekik azért, hogy itt vannak mellettem, végig kísérték az életutamat.

Fontosnak tartom azonban kiemelni, hogy mindaz, amit eddig elért a Dalma Dance Club SE nem csak az én érdemem, hanem valamennyi munkatársamé. Azé a 30 emberé, akik mozgatják ezt az iskolát. Én ezt egyedül nem tudtam volna megcsinálni. És ami még nagyon fontos, hogy szinte minden településen, így Törökszentmiklóson is olyan szülői gárda áll a hátunk mögött, ami nélkül megint csak nem tudnánk ilyen sikereket elérni. És ezt köszönöm is mindenkinek!