2024.04.17.
CímlapHírlapKultúra

Elveszettnek hitt történeti művel bővült református egyházközségünk levéltára

Egy város története nem születhet meg a település múltja iránt elkötelezett helytörténészek nélkül. Hiába azonban az elhivatottság, ha nem állnak rendelkezésre a település múltjának féltett kincsei, a helytörténeti gyűjtemények és levéltárak. A Törökszentmiklósi Református Egyházközség által létrehozott helytörténeti gyűjteménynek köszönhetően azonban a település múltját kutatók számára nyitott könyv a város múltja. Azóta a gyűjtemény pótolhatatlan dokumentummal bővült. Ebből az alkalomból kereste meg lapunk Szabó József lelkész urat.

– 2022 decemberben lesz két esztendeje, hogy átadásra került a református egyházközség helytörténeti gyűjteménye, amelynek egyedül Ön a gondozója. Mi történt azóta? Milyen munka folyik ebben az egyszemélyes múzeumban?

– A munka nem állt le, és nem két évvel, hanem 38 évvel ezelőtt kezdődött, és mostanra teljesedett ki.  A helytörténeti gyűjtemény három egységből áll. Van egy múzeumi kiállító helyiség városunk történetével kapcsolatosan, van egy könyvtár, és van egy levéltári rész is. Hálát adva Istennek a levéltári rész most egy olyan, elveszettnek hitt, pótolhatatlan dokumentummal gazdagodott, amelyet 38 esztendeje kerestem. Ez a könyv, annak ellenére, hogy Dr. Tóth Dezső és Tóth Sándor is hivatkoztak rá munkájukban, nem volt az egyházközség tulajdonában. Isten segítségével azonban visszakerült oda, ahová évszázadokon át tartozott.

– Mit lehet tudni erről a történeti munkáról? Ki a szerzője, és miben rejlik a könyv pótolhatatlansága?

–  Ez a dokumentum nem más, mint az egykori lelkész elődemnek, Szentmiklósi Sebők Sámuelnek a könyve, aki 1766-1777 között volt Törökszentmiklós lelkésze. Elődöm az egyházközség, és így a város történetének fontosabb állomásait igyekezett feljegyezni 1770-től. E forrás különlegessége, hogy a Sebők Sámuel által elkezdett munkát az őt követő lelkészek folytatták. Pótolhatatlan várostörténeti és helytörténeti értékek vannak benne, bár a könyv a régiségénél fogva nehezen olvasható. A legérdekesebb fejezet az, ami a helység megüléséről szól. Szentmiklósi Sebők Sámuel feljegyezte azoknak a családoknak a neveit, akik visszatelepültek, és azt is, hogy honnan települtek be a városba. Beszámol az első református templom építésének körülményeiről, a templom számára adományozott kegytárgyakról.

Rendkívül izgalmas volt az, amit a múzeumi kiállításunknak a legrégebbi kegytárgyáról, egy 1724-ből való úrasztali terítőről megtudtunk. Eddig csak annyi információnk volt, hogy egy leánynak, Bánki Sárának a neve van ráhímezve, azonban e forrásból megtudtuk, hogy Bánki Sára nem volt más, mint Békési Gonda Mihálynak a felesége. Békési Gonda Mihály neve jól ismert, hiszen ő volt a város újratelepítésének megszervezője. A szerző beszámol a fiú és leányiskolák megindításáról, a református iskolák vezetőinek, a rektoroknak a neveiről, a Törökszentmiklóson szolgáló lelkészekről, és a református egyház által elismert bábaasszonyok neveit is megtalálhatjuk benne. Azt gondolom, hogy Törökszentmiklós város első száz évének legfontosabb információit találhatjuk meg ebben a könyvben.

Szentmiklósi Sebők Sámuel könyve

– Mint korábban mondta, 38 éve kereste ezt a történeti munkát. Hogyan sikerült rátalálnia- e páratlan forrásra?

– Az ország legjelentősebb levéltárait, egyházi levéltárakat kutattam végig ez alatt a 38 év alatt, mégis egy véletlen folytán sikerült rátalálnom. Néhány esztendővel ezelőtt megírtam a kalendáriumban Gáál István esperes elődömnek az élettörténetét, és ez eljutott a Debreceni Egyetem egyik professzorához, akiről kiderült, hogy Gáál István esperes unokája. Felvettük a kapcsolatot egymással, és kérésemre a családi hagyatékot átnézve bukkantak rá erre a dokumentumra. Lelkész elődöm a második világháborút követő kommunista diktartúra idején, attól tartva, hogy e mű annak áldozatává válhat, kimenekítette, és magával vitte. Volt oka ettől tartania, hiszen a kommunista diktatúra helyi szervezete minden eszközzel arra törekedett, hogy a felvégesi református értékeket elpusztítsa.

Ez irányban két jelentős lépés történt: a két parókiális épületnek a kisajátítása, és azoknak a megszüntetése. E két épület tele volt kortörténeti és egyháztörténeti emlékekkel, amiket a gyülekezetnek és a presbitériumnak a tagjai nem tudtak hová kimenekíteni. Ezért is rendkívül nagy szerencse, hogy megmaradt az utókornak. Gáál István unokája egyházközségünknek adományozta a nagyapai örökséget, mivel úgy gondolta, hogy e páratlan történeti munka itt van a legméltóbb helyen. Rendkívül nagy örömöt és hálát éreztem, amikor néhány héttel ezelőtt a kezembe vehettem lelkész elődöm életművét.

– Megkezdődött-e, és ha igen, milyen formában a könyv feldolgozása?

–  Szentmiklósi Sebők Sámuel könyve a levéltárunknak az alapját képező, történeti szempontból nagyon értékes munka, elsődleges forrás. Minden szempontból ősforrásnak tekinthető, hiszen ebből dolgozhatott Dr. Tóth Dezső neves egyháztörténész, Tiszakürt egykori lelkésze, illetve Tóth Sándor tanító, helytörténész és Kormos László református lelkész, a Tiszántúli Református Egyházkerület főlevéltárosa is.  Azt még nem tudom, hogy milyen szempontok szerint történik majd a feldolgozás. A faximile kiadás nem tűnik lehetségesnek, mivel a kézírás nehezen olvasható, de én úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő években ennek a munkának a feldolgozása igen jelentős értékeket fog felmutatni a város történetének jobb megismerésében. Nagyon hálásak lehetünk Sebők Sámuelnek, aki ennek a könyvnek a megírását elindította. Emellett azonban rendkívül nagy értékeket hozott létre, azáltal, hogy olyan gyülekezetszervezést hajtott végre a jobbágyokból álló református hívekből, ami lehetővé tette, hogy később megépülhessen a ma is álló református templom, ami a város legrégebbi műemlék épülete.

– Mennyiben változtatja meg ez az írott forrás azt, amit jelenleg tudunk a város első száz évéről? Megváltoztatja, árnyaltabbá teszi, vagy kiegészíti az eddig kialakult történeti képet?

– Még nyomatékosabbá teszi azokat a korábbi felismeréseket és feltételezéseket, miszerint a város visszatelepítése tulajdonképpen a református lakosságnak volt a hatalmas érdeme, akik a rendkívül nehéz körülmények ellenére ezt a területet egy élhető, lakható  várossá tették.

– Akik szeretnék jobban megismerni a helyi református egyházközség történetét, illetve a több évszázaddal ezelőtt élt reformátusok mindennapjait, mikor és hol tehetik meg ezt?

Ez a gyűjtemény nem csak egyházközségünk, hanem Törökszentmiklós lakosságának a számára is fontos, éppen ezért minden érdeklődő előtt nyitva áll múzeumunk ajtaja. A lelkészi hivatalban lehet megkeresni, és előre bejelentett időpontban csoportoknak szívesen tartok helytörténeti bemutatót a gyűjteményünkben található tárgyi emlékekről, gyülekezetünk és városunk múltjáról.

Fejes Zsolt

Református Helytörténeti Gyűjtemény Törökszentmiklós; forrás: https://www.facebook.com/profile.php?id=100068482968043
Szóljon hozzá!