2024.05.18.
CímlapHírekHírlap

Ásatások Törökszentmiklós határában

A Damjanich János Múzeum régészei az M4-es autóút kijelölt nyomvonalán a talajradaros vizsgálatok után már februárban megkezdték azokat a próbaásatásokat, amelyek segítségével előzetes képet kaphattak arról, hogy a Bartapuszta és Örményes közötti szakasz mely részein lesz szükséges az útépítés előtt megelőző feltárást végezni.

Törökszentmiklós közelében szarmaták nyomaira bukkantak

A próbaásatás során többek között sikerült egy X–XI. századi temető nyomait megtalálniuk Örményes közelében. A kibontott sírok között háromban még mellékletek is voltak – nyak- és karperecek. Törökszentmiklós közelében pedig a kutatóárkokban egy szarmata település maradványait tárták fel. A település nyomainak felrajzolása mellett az egykori lakók által használt szemetesgödrök tartogattak érdekes leleteket, például összetört cserépedények darabjait valamint állati maradványokat. De az egyik gödörben összegörnyedt, félig a hasára fordult csontvázat találtak. Minden jel szerint az elhunytat egyszerűen csak beledobták a gödörbe, bármiféle végtisztesség nélkül, ami arra utal, hogy vagy nem tartozott a közösséghez, vagy valamiféle büntetés, vagy megtorlás áldozata lehetett a halott.

Két, úgynevezett körárkos sírra is rábukkantak a kutatók. Ezeknél a központi sírt egy változó vastagságú árokkal vették körbe. A körül árkolt sír gyakori volt mind a kárpát-medencei, mind a kelet-európai síkságon élt szarmatáknál. Az árok funkciójáról a mai napig vitatkoznak a kutatók, de az valószínű, hogy a közösségek jelentősebb tagjait helyezték nyugalomba az ilyen jellegű sírokban. Általában ezekben a sírokban csak egy ember fekszik, s az sem okozott meglepetést a régészeknek, hogy a két sírt kirabolták. A mellékletek hiánya mellett a csontok helyzete is ezt a következtetést erősítette. Egyébként a szarmatáknál – hasonlóan sok más egykor élt néphez – jellemző volt a saját halottaik sírjainak a kifosztása.

A próbaásatások eredményeként az említett nyomvonalszakasz területén három feltárási helyszínt tudtak kijelölni a régészek. Ebből kettő Törökszentmiklós határában volt, egy pedig Örményes külterületére esett. Az előzetes feltárások után így hamarosan megindulhattak a rendszeres ásatások. Nem sokkal a munkálatok megkezdése után pedig rögtön több jelentősnek számító leletre bukkantak. Bartapusztánál a tavaszi próbaásatáson fellelt helyszínt tovább kutatva, a Krisztus utáni 2. és 3. századi szarmaták eszközeit és csontmaradványokat találtak. Egy kézzel formált nagyméretű tárolóedény közelében például kutyacsontvázat is rejtett az egyik lelőhely.

Az első felmérések alapján arra lehetett következtetni, hogy a szarmata falu mellett három temető is volt az ásatás területén Ezek feltárása megkezdődött, de még a jövő évben is ad munkát a szakembereknek. Mindenesetre a sírmellékletek között máris előkerültek a ruhaszárnyat összefogó fémcsatok.

Római kori leletek Surjánynál

Mindeközben a Surjánynál megkezdődött ásatások is hamar meghozták a gyümölcsüket. Egy körülbelül nyolcvan méter átmérőjű kunhalmot megbontva először egy szarmata falu nyomaira bukkantak a régészek, amely igen gazdag volt római kori leletekben. Ám mint a feltárás előrehaladtával kiderült, a szarmata település területét az avar korban és a honfoglalás időszakában temetőként használták. Vagyis kiderült, egyszerre három különböző kor gazdag leletanyagát rejti a kunhalom. 

Az eredetileg késő rézkori vagy kora bronzkori kunhalomra épült a Krisztus utáni 3. században a szarmata falu. A kora avar sírokat rejtő temetőt a 6. század első felében használták, a honfoglalás kori magyarok pedig a 10. század elején helyezték ide halottaikat.

A feltárt szarmata település nem volt nagy kiterjedésű, viszont gazdag lehetett, mert nagyon sok római kori leletanyagot találtak a területén. Ez egyébként nem gyakori jelenség! Az előkerült lócsontok alapján nem kizárt, hogy lovakat használó vagy tenyésztő előkelőbb családok élhettek itt. Talán már a szarmata korban is vezetett erre egy – a középkorihoz hasonló – jelentősebb kereskedelmi útvonal?

Thor istent jelképező veret is előkerült az egyik sírból

A szintén jómódú közösségre mutató gazdag bronz és ezüst övvereteket rejtő kora avarkori sírok között lovas íjász sírját is fellelték. A lenyúzott lóbőrben – amely mára természetesen megsemmisült a talajban – a ló koponyáját és lábait is benne hagyták s a lószerszámok is a helyükön voltak. Ráadásul a halott mellé lova maradványain kívül íját és nyílvesszőit is odahelyezték és az elhunyt ruháját és testét is bronz ékszerek, fülbevalók, csüngők ékesítették. Az avar periódus korai időszakából egyébként a Kárpát-medencében nem túl sok sír került elő, a halott mellett talált íj pedig még jobban kiemeli a lelőhely értékét!

 A honfoglalás kori sírok közül érdekességképpen említhető egy idős nő lovastemetkezése. A bronzvereteket bőségesen tartalmazó sírban – nem egyértelmű, hogy ezek a halott ruháját vagy a lószerszámot díszítették – még egy keleti viking eredetű, Thor istent jelképező veretet is találtak a régészek. Ez vagy kereskedelmi úton került a korabeli kijevi ruszoktól a Kárpát-medencébe vagy még keleten jutott hozzá fiatalabb korában az elhunyt, de az sem zárható ki, hogy idegen származású nőről van szó. Az viszont elég egyértelmű, hogy a 10. század elejére tehető a temető használata, mivel a megtalált veretek keleti párhuzamokat mutatnak, tehát a közösség tagjai – vagy legalább egy részük – még Etelköz területén született!

De a kunhalom még rejtegetett egy meglepetést. A halom közepén, a legalsóbb rétegben egy vaskori – azaz a Krisztus előtti 1. évezredből származó, feltehetően szkíta lovas sírt találtak a régészek. Sajnos a szarmatákat nem csak a saját halottaik értékei hozták lázba, a kamraszerű, mélyen leásott sírt teljesen kifosztották, így majd csak a szénizotópos vizsgálatok alapján lehet biztosat állítani a temetkezés koráról.

Az mindenesetre bízvást kijelenthető, hogy a Surjány melletti halom ásatásán előkerült leletanyag eddig páratlan az országban. Olyan még nem volt, hogy négy korszak maradványai kerültek volna elő úgy, hogy ebből három nagyon gazdag leletanyaggal bír.

Utolsóként még érdemes szót ejteni arról is, hogy az ásatások közvetlen közelében a régészek és önkéntes fémkeresős segítőik értékes római kori pénzeket találtak.  I. (Nagy) Konstantin császár arany solidusa mellett egy-egy tucatnyi ezüst és bronz denárius is előkerült. A nagyobb területen szétszóródott pénzek bizonyára egy 4. században elrejtett kincslelethez tartoztak csak a múlt századi mezőgazdasági munkálatok során kerülhettek egymástól több száz méterre. Az aranypénzt egyébként eredetileg ékszerként használhatták, mivel át volt fúrva. A szarmata társadalomban a 3. század végéig nem volt jellemző a pénzhasználat így nem fizetőeszközként, hanem csak értéket képviselő kincsként tekintettek a római pénzérmékre.

Vélhetőleg még a jövő évben folytatódó feltárások is tartogatnak számos meglepetést mind a szakemberek, mind az érdeklődő nagyközönség számára. 

Héja László

Szóljon hozzá!