„Az alkotó ember nem azért alkot mert ideje van rá, hanem muszájból”

Tárgyalkotásban élem ki magam, rajzaimat hímzem meg, horgolásaimat rajzolom meg és vissza – olvasható Kincses Pók kézműves portékák honlap bemutatkozó részénél. És hogy kit is takar az oldal? Markótné Molnár Borit, akit most erről az oldaláról szeretnénk bemutatni. 5 évvel ezelőtt vágott bele a Kincses Pók projektbe, akkor ékszerekkel, de mára sokkal több lett. A Kincses Pók itt elérhető, ahol lehet gyönyörködni a gyönyörű kézműves termékekben: https://kincses-pok-kezmuves-portekak.webnode.hu/?fbclid=IwAR1-fs1HA8AdYW4hDMoJMisDM3HvxIRHOffdTEn-7aIuL

Mi is az a Kincses Pók, és miért pont ez lett a neve?

A Kincses Pók egy művészeti és kézműves oldal, azon belül is a textilművességhez kapcsolódó tevékenységeim jelennek meg rajta. Ketten indítottuk az oldalt, Bán Andreával, 5 évvel ezelőtt, de 3 éve egyedül készítem a tartalmakat. Andinak most más útja lett, magával ragadta a néprajzkutatás. És hogy miért Kincses Pók? Annak idején a saját Facebook oldalainkon megszavaztattuk a nevet, háromból lehetett választani, de a pók mindegyikben szerepelt, és valószínűleg nem véletlenül. Anyukám, Molnár Jánosné Kóródi Borbála, népi szövő iparművész, és ehhez kötődik egy családi anekdota. Ha megkérdezzük, hogy „Sző, fon, nem takács. Mi az?” nálunk soha senki nem a pókot mondja, hanem hogy Bori mama! A pók talán innen származik. Persze az is benne van, hogy a fonalak varázslata a mai napig nem múlt el számomra. Szeretném, ha ez az oldal azt a célt szolgálná, hogy az emberek soha ne felejtsék el azt, hogy a saját kezünkkel készített tárgyak – azon túl, hogy szebbek és környezetbarátabbak is a bolti termékeknél -, alkalmasak lehetnek arra, hogy kifejezzük a bennünk élő szépséget, a gondolatainkat, az érzéseinket. Legelőször filcből, gyapjúfilcből készítettem ékszereket, de ez az útnak csak a legeleje volt.

És akkor hol tartasz most, honnan indultál, és hová szeretnél megérkezni?

Népi kézművesnek indultam, de ha azt csinálnám, úgy érezném, hogy ismételgetem magam. Kevésnek érzem, hogy a meglévő mintakinccsel dolgozzak, és azt adjam elő anyagában, megjelenésében modernebb formában. Ezért új utakat kerestem, szeretnék visszajutni oda, ahonnan minden eredeti kézműves indult, még az idők kezdetén, akarom, hogy hasson rám a természet, leginkább a növények és a saját érzéseim keretezzék, vagy inkább a vázát adják az egésznek. Ez persze egy folyamat, jó, hogy már nem a legelején tartok

Milyen anyagokkal dolgozol?

Életem során többféle kézműves mesterséget megtanultam, legtöbb a textilekhez kapcsolódik, van olyan közte, amit egész magas szinten művelek. Az, hogy milyen anyagot használok, mindig kapcsolódik az éppen készülő tárgyhoz, gyakran az alapanyagot is magam készítem, így a fonalakat is. De rákényszerültem arra is, hogy eszközöket és kiegészítőket is készítsek, mert nem volt megfelelő, amit megvehettem volna. Így hát faragtam megfelelő vastagságú horgolótűt, vagy egy szép fadarab arra csábított, hogy vállfát készítsek belőle, vagy éppen olyan tárolóeszközöket kellett csinálnom, amit a munkám, vagy egy kiállítás során használhatok. Mindezek ellenére kedvenc anyagom a papír és a tűfilc, és rajzolni szeretek a legjobban. A legnagyobb sikereimet is a rajzaimmal szereztem: 2011-ben a Pszichoterápia folyóirat művészeti pályázatán lettem 1 helyezett, tavaly pedig a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képző és Iparművészeti Tárlaton 3. lettem az egyik művemmel, amit fél évig készítettem, és a Tetovált szék címet kapta, mert teljesen „ki van rajzolva”.

Mi az ami foglalkoztat, és motivál?

Az idő foglalkoztat manapság. amiről azt hisszük, hogy gyorsan telik, de ez csak egy érzés, ami rajtam is eluralkodik, és ezt szeretném leküzdeni. Ezért állandó kényszerem, hogy megtöltsem – magát az időt – és ezzel becsapjam magam, mert ilyenkor úgy érzem, hogy lassabban telik. Törekszem arra, hogy az idő kisebb egységeire fókuszáljak, mint az óra, a perc, vagy a másodperc. Ez a rajzaimon látszik leginkább, mert a formákon belüli formákat és még az azon belülieket is igyekszem láttatni a magam módján. Van, aki az élete előrehaladtával egyre messzebbről és bölcsebben látja az életét, velem pont fordítva van, mert én egyre mélyebbre ások és így keresem az értelmét az életemnek. Így jutottam el oda, hogy az életünket alkotó minőségek tengelyeken jelennek meg. Mint a jóság és a bűn, egyazon tengely két vége, vagy a szükség: aminek egyik végén a segítséget kapók, másik végén a segítséget nyújtók találhatóak. Az én alkotói tengelyem a dolgok külső megjelenésével foglalkozik, amelynek egyik végén a szépség, másik végén a csúfság található. Állandó elem a rajzaimon, hogy valami szépségbe folyton belerondít egy szörny, egy csúf lény. És ezzel teljes.

Sokan kérdezik, hogy van időm minderre. Hát nincs. Az alkotó ember nem azért alkot, mert ideje van rá, hanem muszájból. Nincs más lehetőség: ki kell fejezni a belső tartalmainkat, akár szép, akár csúf, különben más utat keres és rombol.

Köszönjük a beszélgetést, és kívánunk az alkotáshoz újabb és újabb ötleteket!